Blair:
Mikor már azt hinné az ember, hogy végre itt van az ideje a
dolgoknak és helyette még is az ellenkezője történik. Mindent az a fránya
telefon zavart meg mikor csörögni kezdett, de mikor már úgy voltam vele, hogy
kikapcsolom akkor megláttam apám számát a kijelzőn. Az ütő is megállt bennem
hirtelen. Tudtam, ha ő hív, akkor annak nyomós oka van.
- Hallo.
- Szervusz, kicsikém én vagyok az apu. - nagyon fura, így sosem köszönt még. Lehet megváltozott volna?
- Szia, apa, miért hívtál? - hangom ridegen hangzik, de így is majdnem elnevetem, magam mikor meglátom Taehyung arcát, amikor meghallja, hogy apám az.
- Milyen kedves vagy édesapádhoz. Csupán csak azért hívtalak, mert Szöulba vagyok és gondoltam, hogy találkozhatnánk. Hiányzol ám az ősödnek.- ja persze, persze. Különös eddig mindig csak azért hívott, ha szülinapom volt, de legtöbbször SMS-t írt, mert "túl elfoglalt" volt és hát így történt az, hogy Hanbin nevelt, egészen addig, míg be nem jött neki is az élet a zenei iparban. De, hogy most látni is akar az nagyon is gyanús nekem, mert apám se egy angyal, édesanyám is pontosan ezért vált el tőle. Hisz aki ismeri, apám az tudja, hogy ő Amerika legnagyobb drogériának a feje és hát kinek van kedve úgy élni, hogy az apja testőrei mindenhová kísérik, mert bármikor megölhetnek. Aztán jött az, hogy anyám segített eljutnom oda ahol most is vagyok. Igaz őt se láttam már jó pár éve, de amikor időm tartja, beszélek vele.
- Különös, de legyen úgy is van mit elmesélnem neked. Amúgy hol is akarsz találkozni pontosan?
- Tudod, nekem mindenhová elér a kezem és gondoltam küldenék érted egy kocsit és itt a Szöulban lévő házamban találkozhatnánk.- apámnak van háza itt? Sosem mondta.- De még most szeretném megtudni, hogy egyedül vagy társasággal jössz?
- Egyetlen egy embert viszem magammal, ha nem probléma számodra.
- Nekem jó, ha neked is jó. Mondj egy címet és azonnal indul érted.... khm vagyis értetek a kocsi. - persze nem a rendes címet mondtam, mert nem akartam senkit se bajba keverni, így a közeli kisbolt címét adtam meg, aztán persze köszönés nélkül bontotta is a vonalat. Ez idő közben Tae szinte hulla fehér lett, ami egy kicsit megijesztett, így csak oda bújtam hozzá.
- Ugye nem akarsz kinyírni?- hirtelen jött kérdésén csak nevetni tudtam.
- Mire célzol ezzel?
- Ugye apád hívott és mondtad, hogy a találkátokra még viszel egy embert. Ugye nem én vagyok az... - ennyire félne apámtól? Pedig még nem is ismeri.....
- Ha azt mondom igen, akkor sikítva elszaladsz? – na, jó lehet, gonosz vagyok vele, de tudatni akarom apával, hogy nincs rá szükségem és megvagyok nélküle.
- Nem szaladok el, csak akkor hozhatsz egy egész pelenkacsomagot. - annyira édes, hogy így fél.
- Jól van, jól van, de ideje lenne készülődnünk, mert apám szereti a gyorsaságot, úgyhogy, szerintem van húsz percünk elkészülni...
- Hallo.
- Szervusz, kicsikém én vagyok az apu. - nagyon fura, így sosem köszönt még. Lehet megváltozott volna?
- Szia, apa, miért hívtál? - hangom ridegen hangzik, de így is majdnem elnevetem, magam mikor meglátom Taehyung arcát, amikor meghallja, hogy apám az.
- Milyen kedves vagy édesapádhoz. Csupán csak azért hívtalak, mert Szöulba vagyok és gondoltam, hogy találkozhatnánk. Hiányzol ám az ősödnek.- ja persze, persze. Különös eddig mindig csak azért hívott, ha szülinapom volt, de legtöbbször SMS-t írt, mert "túl elfoglalt" volt és hát így történt az, hogy Hanbin nevelt, egészen addig, míg be nem jött neki is az élet a zenei iparban. De, hogy most látni is akar az nagyon is gyanús nekem, mert apám se egy angyal, édesanyám is pontosan ezért vált el tőle. Hisz aki ismeri, apám az tudja, hogy ő Amerika legnagyobb drogériának a feje és hát kinek van kedve úgy élni, hogy az apja testőrei mindenhová kísérik, mert bármikor megölhetnek. Aztán jött az, hogy anyám segített eljutnom oda ahol most is vagyok. Igaz őt se láttam már jó pár éve, de amikor időm tartja, beszélek vele.
- Különös, de legyen úgy is van mit elmesélnem neked. Amúgy hol is akarsz találkozni pontosan?
- Tudod, nekem mindenhová elér a kezem és gondoltam küldenék érted egy kocsit és itt a Szöulban lévő házamban találkozhatnánk.- apámnak van háza itt? Sosem mondta.- De még most szeretném megtudni, hogy egyedül vagy társasággal jössz?
- Egyetlen egy embert viszem magammal, ha nem probléma számodra.
- Nekem jó, ha neked is jó. Mondj egy címet és azonnal indul érted.... khm vagyis értetek a kocsi. - persze nem a rendes címet mondtam, mert nem akartam senkit se bajba keverni, így a közeli kisbolt címét adtam meg, aztán persze köszönés nélkül bontotta is a vonalat. Ez idő közben Tae szinte hulla fehér lett, ami egy kicsit megijesztett, így csak oda bújtam hozzá.
- Ugye nem akarsz kinyírni?- hirtelen jött kérdésén csak nevetni tudtam.
- Mire célzol ezzel?
- Ugye apád hívott és mondtad, hogy a találkátokra még viszel egy embert. Ugye nem én vagyok az... - ennyire félne apámtól? Pedig még nem is ismeri.....
- Ha azt mondom igen, akkor sikítva elszaladsz? – na, jó lehet, gonosz vagyok vele, de tudatni akarom apával, hogy nincs rá szükségem és megvagyok nélküle.
- Nem szaladok el, csak akkor hozhatsz egy egész pelenkacsomagot. - annyira édes, hogy így fél.
- Jól van, jól van, de ideje lenne készülődnünk, mert apám szereti a gyorsaságot, úgyhogy, szerintem van húsz percünk elkészülni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése