17.Fejezet : Évadzáró

Taehyung:
Találka az apóssal, remek. Ahj, nem mondom azt, hogy nem vagyok befosva, hool lennék, csak totálisan. De a barátnőmért mindent, nem de?! Az a gáz, hogy mikor a csapattagok szüleivel kellett találkozni én akkor is féltem, hogy talán elfogadnak-e. Viszont ezen már kár rágódnom, hogy talán jobb lett volna elbújni, mint elindulni, mert már itt ülünk a kocsiban Aria kezét szorongatva. Taehyung esküszöm olyan vagy, mint egy lány. Túl kínos számomra ez a csönd, de ha megpróbálkoznék megszólalni tuti valami hülyeséget mondanék amivel már el is ásnám magam  "apuka" előtt.
- Apa, hova is megyünk pontosan? - ah köszönöm Istenem.
- Csak reggelizni kislányom.- az a mély hang. Hát én meghalok. Legalább pelenkát hozhattam volna.
- Poénos vagy mondhatom. - ne csak ne flegmázz kérlek.- De komolyan, miért is kellett ilyen hirtelen látnod engem és Taehyungot ?
- Baj, ha látni akarlak? - tekint hátra a visszapillantóból. Ijesztő.
- Nekem aztán nem, csak nem hiányoztál. Pont jó volt eddig, elhiheted.- hoppá hoppá, ennyire szereti az apját?
- Oh kicsim én is szeretlek. Tudod, hogy te vagy apuci tündérbogara.- jaaaa apuci pici lánya túl hamar távozott a fészekből?
- Az hát, pontosan.- nevet fel gúnyosan. Kezére szorítok, hátha jobb lesz a kedve, de csak egy erőltetett mosolyt kapok.

*Kávézó*

- Na fiatalok rendeljünk aztán meséljetek.- az a mosoly, tipikus fő gonosz, de tényleg.
- Én előtte elmennék a mosdóba, ha nem baj.- ne Aria, ne tedd ezt velem. - Ja és kérlek ne nyírd ki.
- Szoktam én olyat szívem?- és Aria ezzel el is tűnt. Megfogok halni érzem.
- Most van egy kis időd, hogy szépen elmond nekem, hogy mit akarsz a lányomtól, mert ilyen puha pöcsű gyereket szántam neki. Szóval hallgatlak.- hirtelen vált komorra és ridegre.
- A nevem Kim Taehyung, nem vagyok egy építészmérnök csak egy Idol, de a legjobbak közé tartozom a csapatommal együtt. Ariat....
- Idol? Egy Star? Mint Hanbin fiam?
- Igen,csak más kiadóhoz tartozunk Hanbinnal. Visszatérve Ariaval már régóta tartottam a kapcsolatot, és hát végül összejöttünk, de még mielőtt azt hinné,hogy csak kihasználom a lánya szépségét, még most szólok, hogy nem így van. Én szeretem a lányát!
- Most tisztázzunk valamit fiam! Velem ne emeld fel a hangod, mert még nem ismersz ki vagyok én hozzád képest. A lányomat meg merészeld megrontani vagy hozzáérni úgy, hogy a karrierednek annyi. Ariahoz már rég kiválasztottam a megfelelő fiút csak hagyom had szórakozzon.
- Uram, szerintem a lányának kellene ezt eldöntenie és nem magának. Aria hozzám tartozik, és nem engedem át senkinek sem! S, ha most megbocsájt ezt a beszélgetést én itt le is zárnám.- mi tart neki ennyi ideig? Szeretnék eltűnni innen, de csak vele vagyok hajlandó távozni. Az apósom meg egy tapló. Ez még az ókorban él, vagy mi? Így előre látva a kapcsolatunkat nem lesz addig fényes míg nem bizonyítottam neki. De, ha csak ennyi a vágya legyen.

16. Fejezet : Apa

Blair:

Mikor már azt hinné az ember, hogy végre itt van az ideje a dolgoknak és helyette még is az ellenkezője történik. Mindent az a fránya telefon zavart meg mikor csörögni kezdett, de mikor már úgy voltam vele, hogy kikapcsolom akkor megláttam apám számát a kijelzőn. Az ütő is megállt bennem hirtelen. Tudtam, ha ő hív, akkor annak nyomós oka van.
- Hallo.
- Szervusz, kicsikém én vagyok az apu. - nagyon fura, így sosem köszönt még. Lehet megváltozott volna?
- Szia, apa, miért hívtál? - hangom ridegen hangzik, de így is majdnem elnevetem, magam mikor meglátom Taehyung arcát, amikor meghallja, hogy apám az.
- Milyen kedves vagy édesapádhoz. Csupán csak azért hívtalak, mert Szöulba vagyok és gondoltam, hogy találkozhatnánk. Hiányzol ám az ősödnek.- ja persze, persze. Különös eddig mindig csak azért hívott, ha szülinapom volt, de legtöbbször SMS-t írt, mert "túl elfoglalt" volt és hát így történt az, hogy Hanbin nevelt, egészen addig, míg be nem jött neki is az élet a zenei iparban. De, hogy most látni is akar az nagyon is gyanús nekem, mert apám se egy angyal, édesanyám is pontosan ezért vált el tőle. Hisz aki ismeri, apám az tudja, hogy ő Amerika legnagyobb drogériának a feje és hát kinek van kedve úgy élni, hogy az apja testőrei mindenhová kísérik, mert bármikor megölhetnek. Aztán jött az, hogy anyám segített eljutnom oda ahol most is vagyok. Igaz őt se láttam már jó pár éve, de amikor időm tartja, beszélek vele.
- Különös, de legyen úgy is van mit elmesélnem neked. Amúgy hol is akarsz találkozni pontosan?
- Tudod, nekem mindenhová elér a kezem és gondoltam küldenék érted egy kocsit és itt a Szöulban lévő házamban találkozhatnánk.- apámnak van háza itt? Sosem mondta.- De még most szeretném megtudni, hogy egyedül vagy társasággal jössz?
- Egyetlen egy embert viszem magammal, ha nem probléma számodra.
- Nekem jó, ha neked is jó. Mondj egy címet és azonnal indul érted.... khm vagyis értetek a kocsi. - persze nem a rendes címet mondtam, mert nem akartam senkit se bajba keverni, így a közeli kisbolt címét adtam meg, aztán persze köszönés nélkül bontotta is a vonalat. Ez idő közben Tae szinte hulla fehér lett, ami egy kicsit megijesztett, így csak oda bújtam hozzá.
- Ugye nem akarsz kinyírni?- hirtelen jött kérdésén csak nevetni tudtam.
- Mire célzol ezzel?
- Ugye apád hívott és mondtad, hogy a találkátokra még viszel egy embert. Ugye nem én vagyok az... - ennyire félne apámtól? Pedig még nem is ismeri.....
- Ha azt mondom igen, akkor sikítva elszaladsz? – na, jó lehet, gonosz vagyok vele, de tudatni akarom apával, hogy nincs rá szükségem és megvagyok nélküle.
 - Nem szaladok el, csak akkor hozhatsz egy egész pelenkacsomagot. - annyira édes, hogy így fél.
- Jól van, jól van, de ideje lenne készülődnünk, mert apám szereti a gyorsaságot, úgyhogy, szerintem van húsz percünk elkészülni...