2016. február 8., hétfő

13. Fejezet : Hello törpilla ~

Hanbin szemszöge :
Arra ébredtem , hogy szinte üvölt a telefonom , csak kapjam el azt aki maxra hangerőre állította . Először azt hittem az ébresztő az , de mikor megláttam hogy a kereszt apám hív meglepődtem, hisz csak akkor szokott keresni ha valami nagyon fontos vagy ilyesmi. De ez tuti fontos ha reggel 7kor hív.
- Szia kereszt apu . Mi olyan sürgős ?
- Szervusz fiam , Blairrel találkoztatok már ?
- Nem miért ? Csak nem itt van Szöulban ? - az én kis hercegnőm itt van Szöulban és én nem is tudok róla azt meg hogy ? . . .  Ja hülye turnézni voltunk a fiúkkal .
- Igen ott van , de ezek szerint nem találkoztál még vele , egy kérésem lenne ha persze van egy kis időd a fiúkkal .
- Persze mond csak épp szabin vagyunk .
- Keresd meg majd azon a címen amit majd elküldök SMS-ben , meg a számát is megadom és hozz össze egy találkozót ,mert nekem fel se veszi a telefont a kisasszony .
- Oh , apu mit vársz hisz még csak . . . 17-18 ?
- 17 de akkor is nem karom hogy valami hülyeséget csináljon tudod milyen szereti az extrém dolgokat .
- Tudom milyen hisz velem nőtt fel ,na de mindegy is küld a címet meg a számot és szólok a fiúknak rendben ?
- Rendben ,szervusz .-ezzel bontotta a vonalat és érkezett is az üzenet . Nem értem miért kell ennyire aggódnia Blair miatt , én "neveltem" -ami látszik is amilyen kis huligán volt 14évesen - de mindegy is megyek keltem a többieket ,de előtte hívom a kis kereszt tesókámat . Csak vegye fel .

                                                      *-*            14:00         *-*
Blair szemszöge :
Azt hittem az én Taem mellett kelek de tévednem kellett ,de kellemes tévedés volt ,hisz mint mindig minden reggel reggelivel fogadott teljesen úgy kezelt mint valami hercegnőt . Imádtam hogy egész nyáron vele lehetek . Gondolat menetemet édes hangja zavarta meg .
- Édes hívnak -mutatott a telefonomra de ismeretlen volt a szám .
- Oh .- vettem fel a telefont .- Itt Blair , tessék ?
- Hello , ma a gördeszka pályánál legyél olyan 3körül Serenaval együtt .
- Hogy ? Ki maga ?!
- Majd meglátod törpilla , nagyon örülni fogsz remélhetőleg ha találkozunk -ezzel megszakítva a vonalat nyomott ki az illető .
- Ki volt az ? - nézett rám kérdőn .
-Fogalmam sincs , de arra kért hogy menjek a gördeszka pályához Serenaval -nem tudom miért pont oda hívott az illető ,de lehet megérezte hogy az a kedvenc helyem . Régebben mindig ott töltöttem az időt mikor lázadtam anyáék ellen  , persze otthon .
- Elakarsz menni ?
- Nem tudom ,de azt mondta örülnék ha látnám meg úgy nevezett ahogy régebben Hanbin a kereszt tesóm .
- Hát nem tudom de te tudod akarsz e menni én nem akarlak akadályozni , ha bár legszívesebben nem engednélek el .- oh milyen kis aranyos hogy aggódik értem .
- Szerintem lemegyek és lesz ami lesz .- azzal egy csókot nyomva ajkaira mentem is Serenahoz .
- SERENA~ - kiabáltam neki .
- Mi vaan ?!
- Készülj megyünk gördeszkázni ~
- Meg vagy te húzatva ?! Én nem megyek .
- De naaaaa kérlek - néztem rá boci szemekkel hát ha  be jön .
- Na jó legyen de akkor hagyj készülődni !
-Ez az ~
                                                              *-*   30pvel később *-*  
                                                                           GO!


Hanbin szemszöge :
Ahogy megbeszéltük 3kor ott is voltunk a fiúkkal a pályán már csak a lányokat kell kiszúrni .
De nem is volt nehéz őket kiszúrni  Blair díszes haj koronájáról . OMG de mennyit változott abból a kislányból akire én emlékeztem egy érett nő lett , de Serena se semmi .

Blair szemszöge :
Ahogy mentünk a pályán azt se tudva kit keresünk kiszúrtam egy ismerős arcot hirtelen nem tudtam , így gyorsítva a tempómon már szinte szaladtam ahoz a sráchoz . De ácsiii . . . . . OMG ez a jó öreg bátyám lenne  ? Ahogy oda értem elé csak küldött egy mosolyt mire a nyakába ugrottam .
- Te vén róka , hogy volt merszed nem szólni hogy itt vagy hm ?!
- Még engem vonsz kérdőre törpilla ? Hány hónapja is vagy Szöulban édes ? -na jó ezzel a kérdésével megfogott.
- Közel 1hónapja de amú. . .
- Mi az hogy vén róka ? Kis taknyos , azért olyan öreg nem vagyok drága csak 2év van köztünk ne feledd !
- Pff még is én vagyok a fiúsabb . -nevettem bele a képébe amire csak egy grimaszt vágott .
- Ez igaz - szólt közbe egyik haverja
- Na Bobby te csak maradj csendben jó ?! - de nagy menő lett belőle , mondjuk mindig is menőnek képzelte magát de akkor is egy vén róka marad . Minden cseles dolgot tőle tanultam .
- De nagy lett a szád Hanbin .- Serena beszólására mind rá kapta a fejét - Na csak nem meglepődtünk?
- És még én vagyok a vén róka ? Te még élsz ?
- Még szép majd pont én tűnnék el nem ? - mosolygott kedvesen de ahogy elnézem a fiúkat már most csorog a nyáluk , milyen kár hogy esélyük sincs .


Egész nap velük voltunk míg azt nem vettük észre hogy már lement a nap . Már indultunk volna haza mire drága testvéremnek lett egy ötlete.
- Mi lenne ha nálunk aludnátok ?
- Áh nem akarunk zavarni na meg Tae már szerintem betegre aggódta magát .
- De hogy zavarnátok , de ki az a Tae ?!
- Öhm szerintem én haza megyek és megnyugtatom neked a herceged rendben ? - mondta Serena
- Milyen herceg ?! Na jó ma nálam alszol és elmondasz mindent !
- De . .
-Nincs De kisasszony ! Ez van és kész ! Bobby ti kísérjétek haza Serenat de hozzá nem érhettek , vili?
- Ha te mondod . - azzal ők elindultak velünk ellenkező irányba , míg én egész úton beszámolót tartottam az elmúlt hónapról .

Hanbin szemszöge :
Még hogy az én hugicám szerelmes , hmm tényleg felnőtt . Egész úton faggattam mi történt vele eddig , és így szép lassan haza is értünk . Meg vacsoráztunk , adtam neki egy pólót és egy nadrágot estére , eközben persze megjöttek a fiúk is . Miután végeztem a zuhannyal addigra Blair elaludt . Emlékszem régebben mikor a szüleink dolgoztak mindig én vigyáztam rá és akkor mindig vele aludt mert félt egyedül aludni olyan kis aranyos volt ahogy akkor aludt mindig úgy ölelt mint egy macit és egész éjszaka el sem engedett . Most is ugyan úgy alszik mint akkor kis cuki .
Mikor már elhelyezkedtem a saját ágyamban meg hallottam a hangját .
- Hanbin .
- Hmm
- Alszol velem , mint anno ? - egy szó nélkül másztam át hozza átölelve őt , míg ő még jobban hozzám bújva csukta be szemét és aludt el . Eddig nem tudtam mi hiányzott annyira most már   tudom , Ő. . .